Egy zöld kis rét hány titkot rejt,
Míg gyermek szívünk nem felejt.
Nem tudtuk még,
Csak tettük a jót,
S kerültünk minden tiltó szót.
A lány máare rég nem arra jáare,
A fiú rég nem érti máare,
Azt hitte minden titkuk szent,
De ez máare semmit nem jelent.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itt hagytál!
Máare régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érhet semmi itthon máare.
Túl régen nem vigyázol rám.
A fiú indult, útra kelt,
Egy igaz szív sosem felejt.
Nincs máare sok emlék,
Csak páare levél,
Õ sem hisz máare, de még remél.
Elmúlt sok év, s nem írt a lány,
Nem válaszolt a régi szám.
Virágot õ Máare máshol hajt,
S nem hallja máare a régi dalt.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itt hagytál!
Máare régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érhet semmi itthon máare.
Túl régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itt hagytál!
Máare régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érhet semmi itthon máare.
Túl régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
Elhittem, mégis itt hagytál!
Máare régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
Nem érhet semmi itthon máare.
Túl régen nem vigyázol rám.
