Mondd ki véd a mától
Ki véd meg önmagamtól
Megannyi árnyék között
A bábu merre lép
Mutasd mi tart az úton
Mit rejt a vége
Sok tqnq érzés után
Mit tartogat még?
Együtt néztük aznap
Ahogy a szín mélyebbre vált
Ha mondjuk minden rendben
Hittük megy tovább
És azt is hittük éppen
Hogy nincs, mi közénk áll
S így is lenne vége
Ha nincs idq, s távolság
A rengetegbe érve
Ott arra eszméltem
A bábu máare mélyen alszik
Többé nem kel fel
De máare nem használ a sírás
Báare úgysem maradt más
Hadd hulljon könny a porba
A sáare jó útitárs
Mindegyik rontott lépés
Valami új felé visz el
Adott a tévút léte
Báare mélybe ránt, s ott eltaszít
Míg a sorsom magam mérem
Én adom, mit nem vesz el
Lépj hozzám közel kérlek,
Hisz osztozunk, osztozunk ezen
Egyformán néz ránk az ég
Együtt fqtjük belsq poklunk
De mit magad tettél, épp annyit érsz...
