Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!
Lábtörlõ Alatt lapul a kulcs,
Rajta állunk koszos cipõvel.
Otthonról hozott tulajdonság,
Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen.
Új öltönyöm feszül rajtam,
Az udvartól levél érkezett:
Meghallgatják minden bajom,
De elõbb, elõbb végeznek velem.
Nem értem felség, mitõl oly hideg,
Hogy a frász töare ki mindenkit,
Pedig mindent, mindent lehet.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,
Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.
A karzat mögött a kórus hangol,
A közönség fáradtan legyint,
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
Az új mûsor lassan készül,
Hamisnak hallom a régi dallamot.
Mindig és mindig újra kezdi,
Szerintem fárasztó nekik.
Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet.
