Érzem amint felemészt a kín.
A semmiben lebegve szenvedek én.
A szürke félhomálytól nem látni az alkonyt,
Melankólia járja át testem.
Megfagyott a vér,
Felhasított ereimben.
Már nem hullajt
Cseppeket vénám.
Csak egy test volt,
Egy jelkép az élet felé.
Hogy valaha,
Léteztem én.
Refr:
Léteztem én.
Léteztem én,
Már régen meg haltam.
Léteztem.
Halálom után,
Meg változott minden,
A semmiben bojongva
Nem fáj már.
Elegem volt ebbQl az életbQl.
A halál nem fájt.
Hideg áradt a a testembe
És körülvett a sötét.
De valaha...
Léteztem én!